Fight! - Második rész

Chris remegve bámulta az ajtót. Amint felfogta,hogy kicsoda a férfi,rácsapta. Ennek vagy tíz perce. Most azon gondolkodott,hogy kinyissa-e.
Sosem gondolta,hogy valaha is hallana róla. Most meg itt állt a lakásuk előtt. Vajon miért jött vissza? Mit akarhat több,mint tizenöt év után? Bizonyára nem az apai szeretete irányította ide. De akkor mi? Vajon mire lehet szüksége,amit a nyomornegyedben akar megszerezni? Üzletek? Drog? Á,ez hülyeség! Stephen Morgan elég gazdag ahhoz,hogy ne kelljen Caldwellben időznie. De őket miért kereste meg?
A keze a kilincs felé közelített. Reszketve újra maga mellé ejtette. Megpróbált nyugalmat erőszakolni magára. Kezei ütemesen szorultak ökölbe és lazultak el. Lehunyta a szemét,s nem kellett sokáig várnia a hatásra. A remegés alább hagyott,már csak a dühe maradt. Azzal meg már meg tud birkózni. Többnyire. És ha nem,akkor is mi van? Maximum Stephen megismerkedhet az öklével.
Hű,lehet hamarosan el kellene látogatnia a terembe. Túl sok a stressz mostanában és kevés a levezetés.
Lehúzta az ajtóról a láncot,majd óvatosan lenyomta a kilincset. Még vett egy utolsó nagy levegőt - mintha legalábbis mindjárt belecsobbanna a mély vízbe - ,aztán kitárta az ajtót.
A férfi a kitartók típusába tartozhatott,mert még mindig a lakás előtt strázsált. Túlságosan kirívó volt a környezetből márkás ruházatával és az őt körbelengő arcszesz szagával,mégis úgy ácsorgott egy menten összeomló sivár házban Caldwell közepén,mintha mindig is ezt tette volna. Nem félt. Nem kapkodta a tekintetét tolvajok és gyilkosok után kutatva és nem toporgott,hogy csak hadd lépjen már le innét. Furcsa. Különös. Majdhogynem teljesen abszurd.
- Christabell,ugye? - puhatolódzott óvatosan a férfi,mégis bombarobbanásnak hatott a hangja az eddigi síri csöndhöz képest.
- Miért jött ide?
- Én kérdeztem előbb.
A lány felsóhajtott és egy lekezelő pillantást lövellt a látogatóra. - Csak simán Chris. Mit keres itt?
- Chris... Ez olyan fiús. Miért nem használod a teljes neved? Sokkal elegánsabb,mint az,hogy csak simán Chris.
- Cseszettül semmi köze hozzá,hogy hogyan hívnak. Én válaszoltam a maga kérdésére,most maga az enyémre. Mi a bánatos francokért jött ide?
Stephen hátrébb lépett a lány villámló tekintete elől. Nem semmi teljesítmény két perc alatt a plafonig húzni. Bár kétség kívül Stephen Morgan nem azaz ember,akivel Chris túlságosan elnéző és türelmes lenne.
- Én csak... - A férfi megakadt a mondandójában. Annyiszor elképzelte már,hogy hogyan is lesz ez. De élőben teljesen más,mint amire számított. A lánya felnőtt nő. És láthatólag utálja. Beverly sem lehet már a régi,ha egyszer Caldwellig süllyedt az életszínvonala. A fia... A bánat sem tudja. Lehet,hogy ő is teljes szívéből gyűlöli,hiszen ő jobban emlékezhet a régi életükre,mint Christabell. Ő még olyan pici volt. - Hónapok óta kereslek titeket.
- Hónapok? Ez most komoly? Úgy mondta,mintha a világ leghosszabb ideje lenne. És az azelőtti 17 évben mit csinált?
Stephen dühödt ordításra számított,amint Chris kinyitotta a száját. De most teljesen leblokkolt a meglepettségtől... és a félelemtől. A hangnem,amit a lány megütött,szinte érzelemmentes síkon volt. Nem volt benne sem harag,sem fájdalom,sem hiány. Csupán hidegség és metsző gúny. Nagyot nyelt.
- Csak... Gondoltam... Mikor megtudtam,hogy itt éltek,én...
- Maga mi? - Chris összefonta maga előtt a kezeit,hogy higgadt maradjon,de ami kikívánkozott,azt ki is mondta. - Talán segíteni akar szegény kis volt családjának,akiket otthagyott egy nyikkanás nélkül? Nem tud segíteni és kárt már épp eleget okozott! Ne bolygassa a múltat!
Chris minden egyes szót kihangsúlyozott,hogy Stephen felfogja és eltűnjön a balfenéken. De úgy látszik,vagy megtalálta,hogy kitől örökölte a makacsságát,vagy a férfinak nehéz a felfogóképessége.
- És a többiek? Bev? Masonnel is szeretnék találkozni.
A bátyja neve hallatán Chris agyát ellepte az a bizonyos ködös gyűlölet,ami csak azt engedi látni,akiből a szart is ki kéne verni. Egy ragadozó macska veszélyes kecsességével lépett előbbre,s arcát Stephenébe tolta.
- Takarodjon innen,de nagyon gyorsan!
Széttagolt minden szót. A baljós él a hangjában a férfit hátrálásra kényszerítették.
- Meg ne lássam a környéken még egyszer! Különben elbúcsúzhat a csinos kis pofikájától! Világos?!
Stephen újabbat taposott maga mögé. De nem válaszolt. Nem jött ki hang a torkán. Ez nem az ő kislánya. Ez a nő itt előtte nem lehetett az édes kis Christabell,aki balerinának készült!
Chris elveszítette az önuralmát,mikor a férfi csak bámult rá válaszadás helyett. - Tűnjön el,de kurva gyorsan! Tűnés,tűnés,tűnés! Takarodjon innen!
A lány már egyáltalán nem figyelt magára. Üvöltött,míg Stephen Morgan - remélhetőleg véglegesen - kámforrá nem vált. Mikor becsapta maga mögött a lakásajtót,még látta Aisha nénit leselkedni a sajátja mögül. Hurrá! Sosem akarta,hogy a nő,aki a nagymamája volt mikor szüksége volt rá,lássa ennyire kikelni önmagából.
Úgy vánszorgott be a nappaliba,mint egy 80 éves,majd erőtlenül lehuppant a kanapéra. Fizikailag egy fiatal,erős lány volt,aki látszólag minden különösebb következmény nélkül bírta a napi 16 óra munkát. De belül úgy érezte magát,mintha egy a 90 és a halál közt lévő nő lenne. Egy ideg- és érzelmi roncs.
Bev horkolása kihallatszott a szobájából. Ezek szerint az éjszaka valahogy bekecmergett a helyére.
Chris hatalmas csattanásra kapta fel a fejét. Könnyen megtalálta a hang forrását. Vele szemközt a fali polc adta meg magát a gravitációnak. És magával rántotta a vakolat egy részét is. Felsóhajtott. Még valami mára?!

Fight! - Első rész

Chris a pultra könyökölve felnézett az ajtó fölött lógó órára. 5 perc múlva egy. Felkapta a rongyot maga mellől.
- Záróra,fiúk,pápá!
Kihessegette a maradék csaprészeg vendéget és mint az elmúlt évben már annyiszor,figyelmen kívül hagyta az ajánlatokat és a füttyögetéseket. Sok időbe telt fegyelmet tanulnia,de szüksége volt a munkára. Nem verhette be mindenki orrát.
Átfordította a táblát és az időponthoz képest fürgén lesöpörte a szemetet az asztalokról,felhajigálta a székeket,majd nagy vonalakban felmosott és elmosta a poharakat. Végül a kasszából az irodai széfbe tette az aznapi bevételt. Fél kettőkor lépett ki az ajtón,bezárta,majd lehúzta a rácsot is,amit három helyen kellett lakattal rögzíteni. Egy szusszanásnyi időre fellesett az égre,de csalódnia kellett. Egy csepp eső sem akart esni.
Kibújt a cipőjéből és folytatta éjszakai rituáléját : fél óra gyaloglás hazáig. Már elég rég óta tette meg ugyanazt az utat mindig ugyanabban az időben,hogy elegen ismerjék a környéken ahhoz,hogy békén hagyják,de azért gyors,hosszú léptekkel haladt. Itt,Caldwellben nőtt fel és tisztában volt a helyi viszonyokkal. Állandó volt a pénzhiány és valaki mindig bekattan arra a szintre,hogy egyetlen dollárért is késeljen. Nem akart ő lenni a következő,aki órákig fekszik egy sikátorban a hasából kiálló bicskával,hogy reggelre elvérezzen.
Mállott a vakolat az épületről,ahová belépett. 5 emeletre 15 lakást suvasztottak be,úgyhogy nem csak vizesek,de még kicsik is voltak. De legalább volt tető a fejük felett és azért nem mindegy. Inkább ez,mint a kukák. Chris egyenesen a postaládákhoz lépett és kivette a kupacot. Egyik kezében a levelekkel,másikban a cipőivel egyre fáradtabb tempóban indult meg a jobb napokat látott lépcsőn,fel egyenesen a harmadikra. A legtöbb lakásban már és még csend honolt. A lány semmi zajt nem csapott,a szomszéd ajtó mégis abban a pillanatban kinyílt,hogy csupasz lábai elhagyták a lépcsőfokokat.
- Csókolom,Aisha néni!
- Kerestek a délután,épphogy csak elmentél.
- Kicsoda?
- Hát én azt nem tudom,bogaram. Egy fess fiatalember,mondta is hogy megvár,de mondtam én neki,hogy csak hajnalban érsz vissza. Nem hitte el,egy darabig álldogált itt,de aztán elment.
- Mit takar az a fess fiatalember,Aisha néni? - vonta össze a szemöldökét. A legtöbb srác,akit ismert,nem éppen a fess szóval jellemezhetők. És őt egyébként sem szokták idehaza keresni.
- Talán olyan 30 körüli jómódú férfi,drága ruhái voltak. Jegygyűrűt is viselt.
Ki a franc az? A banktól? Áh,azok semmi esetre sem jönnek ki ide. A zsaruk meg utána jöttek volna.
- Bár ha jobban belegondolok - folytatta a néni. - Igen,igen... eléggé hasonlított a bátyádra,bogaram.
Chris szemöldöke a hajáig szaladt. Elég sokan hasonlítottak a bátyjára.
- Na jó,hagyjuk,ha fontos,majd még keres - vont vállat. - Hosszú volt a nap,maga is jobban tenné,ha még visszafeküdne aludni.
A szavainak nyomatékot adott,hogy épp elásította magát. Előkotorta a kulcsot,majd az ajtóhoz lépett.
- Anyád nem rég jött meg. Hozott is magával valakit.
Chris felsóhajtott. Igazán remek!
- Jó éjt,Aisha néni!
- Neked is,bogaram!
Magabiztosan viharzott be egyenesen a nappaliba. Anyja a kanapén enyelgett egy vadidegen pasassal,az asztalon olcsó bor.
- Khm!
A pasas felnézett és elvigyorodott.
- Gyere te is nyuszika,van hely bőven - röhögött.
- Na húzz a picsába,öregem! - jegyezte meg. - Mielőtt én teszlek ki! - mutatott az ajtó irányába.
Bev kikászálódott a pasas alól,majd kapaszkodva felhúzta magát. De még azelőtt visszazuhant a kanapéra,hogy teljesen állt volna. A két részegből kitört a röhögés. Chris nem bírta tovább türtőztetni magát. Fáradt volt és ma már épp eléggé felhúzták munka közben. Odalépett a pasashoz,megragadta a pólóját és elkezdte kifele cibálni,de az elzuhant a padlón. Chris mellé térdelt,mire abból újabb ordenáré röhögés tört fel. Egyáltalán nem bánta,amit a lány akart... Csak Chris nem azt akarta,amire ő gondolt.
Belemarkolt a férfiasságába.
- Most azonnal elhúzod innen a beled,vagy teszek róla,hogy többé ne akarj dugni!
- Hmm,na gyere,cica!
Chris fordított egyet a csuklóján.
- Tűnés! - Újabbat fordított.
- Oké,oké,megyek már - nyüszített fel a pasas. Amint a lány elengedte,kétrét görnyedve kapkodott levegő után. 
Chris elkezdett visszafele számolni. A pasas minden erejét összeszedve kikecmergett a lakásból,ő pedig elégedetten bezárta az ajtót. Egy gonddal kevesebb. De hogy a francba szed az anyja össze mindig ilyen hülye barmokat?
Mire visszatért a nappaliba,Bev már a kanapén hortyogott. Lecibálta róla a cipőt,elfektette és ráterített egy plédet. A bort kivitte a konyhába és töltött magának egy pohárral. Kegyetlen íze volt,de ez nem volt újdonság. Mindig is a rossz minőségű bor volt csak olcsó. Tele engedte a kádat forró vízzel és szórt bele egy keveset abból a fürdősóból,amit még karácsonyra kapott az anyjától. A leveleket odakészítette a kád mellé,majd levetkőzött és végre elmerülhetett a levendulás fürdőben. Egész nap csak erre vágyott. A tikkasztó hőségben jól esett az a gyors zuhany,amit a két műszak között vett. De már szüksége volt pár perc nyugalomra.
Rágyújtott egy cigire,közben pedig kibontogatta a küldeményeket. Újabb számlák érkeztek. És egy fizetési felszólítás. Meg két idézés is. Hurrá! Ezekre vágyott egész héten! Eleget keresett ahhoz,hogy a számlákat fizetni tudják,de úgy tűnik,drága jó édesanyja valahogy nem jutott el a törlesztéssel a bankig. A saját kis fizetését egy az egyben elissza,de legalább az övéhez ne nyúlna! A többi meg... újabb remek napok a bíróságon. Mindegyik kocsmai verekedés 10 napon túl gyógyult pereskedő sérültekkel. Az egyetlen józan szemtanúként mindig behívják.
Chris a vasárnapnak hála végre nem 4 órát aludhatott csak. Imádta a vasárnapokat. Végre kipihenheti magát és semmi dolga egész nap. Vagyis de. Este azért megy dolgozni. A kocsmáknak vasárnap sincs szünnap.
Olyan mélyen aludt,hogy először meg sem hallotta,hogy kopognak. De a látogató kitartó volt. Kop-kop-kop. Egyre hangosabban. Chris félálomban emelte fel a fejét a párnáról. Kop-kop-kop. Kikászálódott az ágyból.
- Megyek már! Nem kell kiszedni az ajtót a helyéről! - üvöltötte ki a nappalin át. A dörömbölés abbamaradt. - Na azért - morogta az orra alatt.
Amíg elcsoszogott a bejáratig,megleste mennyi az idő. Délelőtt tizenegy. Vasárnap délben ki a frász nem bír nyugton maradni a seggén? Kinyitotta az ajtót,de az ajtóláncot a helyén hagyta. A résen át kikukucskált.
- Segíthetek?
- Christabell? - kérdezett vissza a férfi.
- Ki maga?
Chris meglepődött. Senki nem hívta soha a teljes nevén.
- Stephen vagyok. Stephen Morgan.